KERTÉSZKEDÉS MÁJUSBAN

Május a legszebb hónap a kiskertben is. A virágzó gyümölcsfák látványa, a friss, üde zöld szín ünnepi hangulatot sugall, a megújulásét. Töltsünk minél több időt a szabadban, hogy mi is feltöltödjünk ezzel az érzéssel.
A legfontosabb kerti munka májusban a kapálás, gyomlálás és az öntözés, valamint a kártevők és betegségek megelőzése, leküzdése. Ápoljuk gondosan a gyepeket is, rendszeresen locsolva, nyírva. A hónap közepétől kiültethetjük a melegkedvelő, előnevelt palántákat a végleges helyükre. Ne feledjük el a fagyos szenteket, Pongrác, Szervác és Bonifác május 12 és 14 között hozhat még talajmenti fagyokat. Figyeljük ezeket a napokat, hogy éjszakára szükség esetén takarással megvédhessük a kiültetett palántákat vagy a dézsás növényeket.

ZÖLDSÉGESKERTBEN
A korai burgonyát és a borsót töltsük fel kapáláskor földdel. Május 10. után vethetjük szabadföldbe a tökféléket, uborkát, babot. Kiültethetjük az előnevelt palántákat: paprikát, paradicsomot, tojásgyümölcsöt. Használjunk tőzegcserepet a palántaneveléshez, mivel számos előnyt nyújt a palántáknak:

 - nem kell pikírozni, ezáltal gyorsabban fejlődnek a palánták
 - nem sínyli meg a gyökérrendszer az átültetést, mivel cserepestől ültetjük el a palántákat (csak tőzegcserépre vonatkozik, nem a műanyag cserépre!)
 - védi a fiatal palánták tövét a lótetű kártételétől
 - teljesen lebomlik a talajban

Palántát csak megbízható helyről vásároljunk, így nem érhet meglepetés, hogy a törpe paradicsom folytonnövő lett, vagy a tölteni való paprika helyett almapaprikánk termett. A legjobb a saját magunk által nevelt palánta, így biztosak lehetünk, hogy a Lugas paradicsom a fagyokig fog teremni, vagy az Édesalma paprika nem lesz csípős. A palánták ültetésénél vigyázzunk arra, hogy a paprika és a káposztafélék ne kerüljenek mélyebbre, mint ahogy a palántanevelő helyükön voltak. A paradicsom könnyen hoz oldalgyökeret a szárán, így azt tehetjük mélyebbre, sőt el is fektethetjük, ha túl enyurgult a fényhiánytól a palántánk.
Babvetés: válasszunk sárga és zöldhüvelyű fajtát is. A zöldhüvelyű bokorbab nyugaton sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Próbáljuk ki, sokkal zsengébb, nem szálkásodik, olyan hamar, így nem igényel olyan gyakori szedést, mint a sárgahüvelyű fajták. Főzeléknek és vegyes köretnek is kiváló. A karós baboknak vetés előtt alakítsuk ki a támrendszerét. Négy karót szúrjunk le a földbe egy 0,5 x 0,5 m-es négyzet sarkain, majd kössük össze 1,5-1,7 m magasságnál. A karók mellé vessünk 2-3 szem babot. A fagyasztóba szánt babot ráér másodvetésben termeszteni, a korai salátafélék, retek, spenót helyére vetve június-júliusban.
Az uborkát érdemes hálóra felfuttatni, így nem fertőződik meg a talajról a peronoszpórával és öntözéskor száraz marad a lombja. Vegyük figyelembe locsoláskor, hogy amennyiben lehet csak a növények tövére jutassuk a vízet az uborkánál és a paradicsomnál is. A levélre kerülő víz elősegíti a gombaspórák bejuttatását a növénybe.
Permetezéshez használjunk csalánlevet, és úgy tervezzük meg a kertünket, hogy a növénytársítások által kedvező kölcsönhatást biztosítsunk kiskertünkben, "öngyógyító vegyeskertet" hozzunk létre. Például: a hagyma és a sárgarépa kölcsönösen riasztja egymás kártevőit: a hagyma- és a sárgarépalegyet. A paradicsom és az uborka mellé ültessünk fokhagymát, így kevesebb esélyt adunk a gombás betegségek kialakulásának. A paradicsom és a zeller óvják a káposztaféléket a levéltetvektől, ezek "cserében" a zellert megvédik a zellerrozsdától. A borsikafű (csombor) elriasztja a babról a fekete babtetveket. A körömvirág és a büdöske távol tartják a fonálférgeket. Mindig vessünk ezekből a zöldséges ágyások közé is! A sarkantyúka magához vonza a levéltetveket, ezzel kevésbé károsítják azok a többi kultúrnövényt. A kapor majdnem minden zöldségnövényre előnyös hatású. Serkenti azok csírázását és fokozza ellenálló képességüket. A bazsalikom uborka mellé vetve óvja azt a lisztharmattól és odavonzza a méheket a bepórzáshoz.

DÍSZKERTBEN
A kinti hőmérséklet emelkedésével a szobanövényeinket is gyakrabban kell locsolni. Ültessük át őket, vagy az elhasználódott régi föld tetejét távolítsuk el és pótoljuk friss, tápanyagdús virágfölddel. A locsolóvízhez adjunk tápsót. A dézsás virágokat kihelyezhetjük előszőr félárnyékba (nehogy megperzselődjenek a levelek a tűző napon), majd fokozatosan, a faj igényeinek megfelelően napos helyre. Kiültethetjük az átteleltetett muskátlitöveket, az előnevelt egynyári palántáinkat is.
Az áprilisban elvetett egynyáriak már kelnek, ritkítsuk meg őket és tartsuk tisztán a gyomoktól. A rózsatövekről távolítsuk el mielőbb a megjelenő vadhajtásokat, hogy ne használják el feleslegesen a tápanyagot. A levéltetvek ellen permetezzünk csalánlével, szükség esetén vegyszerrel.
Virágos kertünkben tervezzünk lepkekertet, olyan virágfajokból, melyek nektártermelők és színpompás pillangókat csalogatnak virágágyásunkba. Ezen virágfajokat vethetjük külön sorokba, vagy a magokat összekeverve kialakíthatunk egy vegyes virágágyást is. Erre a célra alkalmas virágok:

1. Oroszlánszáj (Antirrhinum majus)
2. Pillangóvirág (Cosmos bipinnatus)
3. Szarkaláb (Delphinium consolida)
4. Illatos ternye (lobularia maritima)
5. Legényvirág (Rézvirág), (Zinnia elegans)
6. Kúpvirág (Rudbeckia hirta)
7. Illatos lednek (Lathyrus odoratus)
8. Pompás titónia (Tithonia rotundifolia)
9. Echinacea purpurea (Bíborkasvirág)
10. Verbena x hybrida (Kerti verbéna, Vasfű)
11. Tropeolum majus (Sarkantyúka)

FŰTELEPÍTÉS: amennyiben az optimális őszi vetés elmaradt, az április-májusi időszak még megfelel a fűtelepítésre. Válasszunk megfelelő fűmagkeveréket, attól függően, hogy milyen célra szeretnénk használni a gyepet, illetve milyen a területünk adottsága. Kapható taposást bíró Sport keverék, szép sötétzöld színű gyepet adó Pázsit keverék, Árnyéktűrő- és Szárazságtűrő fümagkeverék. Ezeket olyan faj- és fajtakomponensek alkotják, melyek a célnak megfelelő gyepet képeznek. Az alábbi tanácsokat betartva sikeresen füvesíthetünk, akár őszi-, akár tavaszi vetéssel:

Talajelőkészítés
A házikertek talaját célszerű minél jobban előkészíteni a telepítésre, hogy tartos, szép gyepünk legyen. Ásás előtt szórjunk a felszínre trágya- és talajjavító anyagokat. Erősen kötött (agyagos) talajokat homok és szalmás istállótrágya bekeverésével tudjuk lazítani. A nagyon könnyű homok talajokhoz tőzeget, vagy agyagos talajt keverjünk. A felásott talaj felszínét egyenletesen elmunkáljuk és hagyjuk néhány hétig leülepedni, csak azután vessük bele a fűmagot. Így a kikelt gyomokat még vetés előtt kiírthatjuk.

A telepítés ideje
Kedvező időpont a kora tavasz és a nyár vége (augusztus vége, szeptember eleje). A legalkalmasabb augusztus 20-tól szeptember 15-ig, ilyenkor még meleg a talaj és nem valószínű a vízhiány. Az áprilisi magvetés, ha száraz a nyár több öntözést igényel. Abban az esetben, ha a vetést rendszeres öntözéssel állandóan nedvesen tudjuk tartani, elvileg a tenyészidőszakban bármikor telepíthetünk. Száraz, meleg időszakban vigyázzunk, mert ha a talajfelszín kiszárad, a csíranövények igen rövid idő alatt elpusztulnak. Vetéskor figyeljünk arra, hogy az időjárás legyen enyhe és szélcsendes.

A vetés módja
Vetés előtt a talajfelszínt hengerezéssel, vagy lábra erősített deszkalapokkal tömörítjük. Alaposan rázzuk össze a fűmagkeveréket és mérjük ki a kívánt mennyiséget. Nagyon fontos, hogy a magvak egyenletes elosztásban és ne túl mélyre kerüljenek a földbe. Tanácsos a magot 4 egyenlő részre osztani és az ábra alapján haladva vetni, így csökkenthető, a kihagyott foltok esélye. A magkeveréket a talajra szórjuk, sekélyen ( 0-1,5 cm) bemunkáljuk, majd alaposan lehengerezzük. Igen kedvező, ha hengerezés előtt vékony komposztréteget szitálunk az elvetett területre. A csíranövények általában a vetés után 7-21 nappal jelennek meg.

Vetőmagmennyiség
A szükséges vetőmagmennyiség nagymértékben függ a fűmagkeveréket alkotó komponensektől, mivel a pázsitfűvek magja eltérő nagyságú. Általánosan elfogadott irányelv, hogy négyzetcentiméterenként 2-3 magot vessünk, azaz 30-40g-ot négyzetméterenként.

Öntözés
Vetés után az öntözővizet finom eloszlású permet formájában juttassuk ki, nehogy összemossuk a sekélyen vetett magvakat. Soha ne öntözzünk a déli hőségben, ilyenkor a kijuttatott víz akár 40%-a is elveszik. Öntözésenként 20 l/m2 (20 mm) vizet adjunk. A talajt legalább 8-10 cm mélységig áztassuk át. Soha ne öntözzünk úgy, hogy csupán a felszín nedvesedjen át.

Fokozzuk a szárazságtűrést, ha a következőket betartjuk:
Ősszel levegőztessük a tömörödött talajt és utána szórjunk rá vékonyan jó minőségű apró morzsás földkeveréket.
Ne vágjuk le túl alacsonyan a füvet (min. 4-5 cm), hagyjuk valamivel hosszabbra száraz időben.
A nyíradékot hagyjuk a gyepen szárazság idején
Rendszeresen végezzük a tápanyagutánpótlást. Évente egyszer juttassunk ki foszfortartalmú műtrágyát a gyökérzet egészséges fejlődése érdekében
Ősszel távolítsuk el az elhalt fűmaradványokat

Trágyázás
A gyepnövényeknek elsősorban nitrogénre van szükségük, melyet tenyészidőszakban, több részletben (4-5-szöri megosztásban) kell kiszórni. Évente 60-160 g/m2 pétisó kiszórása javasolt, száraz fűre (nehogy perzselést okozzon), egyenletesen, nyírás után. Ezt követően öntözzük meg a gyepet. Tartós hatású környezetkímélő nitrogén műtrágya egyszeri kijuttatásával biztosíthatjuk a gyep éves nitrogénigényét. A foszfor- és kálium műtrágyát ősszel, a tél beállta előtt kell kijuttatni.

Pázsitok, gyepek nyírása
Első nyírás 8 cm-es magasságnál ajánlott, vigyázva arra, hogy ne életlen késsel dolgozzunk, mert az gyökerestől kitépheti a füvet. Őszi vetésnél nincs szűkség több fűnyírásra tavaszig. Sohasem szabad a levélfelület egyharmadánál többet levágni. Szárazságra hajló viszonyok között kedvezőbb, ha 5 cm magasan tartjuk a pázsitot. Tavasszal 5-6 naponként, nyáron 12-15 naponként nyírjuk a füvet. Ha az ősz csapadékos szintén rövidül a nyírásidő. Az idény utolsó nyírását október első harmadában javasoljuk elvégezni.

GYÖMÖLCSÖSBEN
A virágzást követően a legfontosabb a betegségek és kártevők leküzdése. Az alma lisztharmat betegségét a friss hajtások fehéres (lisztes) színéről vehetjük észre. Mielőbb távolítsuk el ezeket a hajtásvégeket és tüzeljük el őket. A levéltetvek jelenlétére a levelek összehúzódása, befele fordulása hívja fel a figyelmet. Mielőtt vegyszerhez nyúlnánk használjuk a csalánlevet permetszerként. Az őszibarackfa tányérjába ültetett torma megvédi a fát a levélfodrosodástól. A sarkantyúka a fák köré vetve betakarja a fa tövét és a levéltetveket magához csalogatja a gyümölcsfáról. Az öregebb fák árnyékában jól fejlődik a borsmenta is. Az almamoly és a cseresznyelégy lárvái ellen helyezzünk feromoncsapdákat a fákra, így ezek vegyszermentesen elpusztítják a molyt, illetve a legyet, mielőtt azok még leraknák petéiket a gyümölcsbe.
Ne feledjük a régi mondást, hogy "a májusi eső aranyat ér". Száraz időben locsoljunk rendszeresen a növényeink megerősödéséig! A frissen kikelt palánták hajszálgyökerei elszakadnak, ha a talaj kiszárad és cserepes lesz, ez a kikelt csíranövények pusztulásához is vezethet. Mulcsolással védjük a talajt a kiszáradástól.

Csalánlé receptje: szedjünk kesztyűvel kb 1 kg csalánlevelet (virágzás előtt) és áztassuk be 10 liter vízbe. Pár nap után erjedni kezd a csalán, keverjük meg naponta. Három hétig hagyjuk érni, majd szűrjük le és 1:10 arányban vízzel higítva használhatjuk permetszerként. Sikeresen alkalmazhatjuk a kertben a levéltetvek, takácsatkák, káposztalepke hernyója, burgonyabogár ellen, de kiváló tápanyag is a vashiányban szenvedő (klorózisos) növényeknek.